Egy születésnap margójára

Egy születésnap margójára

Levi!

Nagyon sok köszöntést kaptam az 55. születésnapom alkalmából. Többségét szeretetből vagy tiszteletből, de volt aki udvariasságból vagy megszokásból teszi ezt. Kaptam nagyon sok ajándékot is, aminek nagyon örültem! Mégis. Az egyik legkedvesebb ajándékot a TESCO közepén kaptam egy fiatalembertől. A srác sokáig nézegetett, majd odalépett:

„Ugye te vagy a Szalai Attila?”. Mondtam igen. Elmosolyodott, majd a kezét nyújtotta.

Szemembe nézett, a kézfogást nem akarta abbahagyni, majd mosolyogva annyit mondott, hogy amikor 11 éves volt tőlem kapta az egyik legszebb gyerekkori ajándékát. Fogalmam sem volt miről beszél. Elmondta, hogy nem volt anyukájának pénze születésnapi ajándékra, aki felkeresett engem. Nem pénzt kért, hanem valami játékot a 11 éves fiának.

A jó Isten nagy rendező!

Egy nap múlva az egyik barátomnak a kisfia kapott egy új bringát, mert a régit kinőtte, de nem volt semmi baja. Kérdezte, hogy oda tudom adni valakinek? Egyből az anyuka jutott az eszembe. Felhívtam elmondtam neki hova kell menni a kerékpárért. Én még csak nem is láttam azt a kerékpárt! Illetve csak később! A gyerek azóta, 22 éves lett. A facebook-n nincs az ismerőseim között, de elmondása szerint szinte minden posztomat látja és ez egy kicsit zavarta, mert szinte minden ismerőse az ismerősöm. Anyukájának egy közös étkezésnél futólag megemlítette ezt a „problémát”. Anyukája akkor mesélte el neki a kerékpáros történetet. Amikor a boltban találkoztunk beugrott neki az édesanyja története és úgy gondolta, hogy itt az alkalom, hogy megköszönje. 

Te a legkedvesebb visszaigazolást adtad nekem, azzal kapcsolatosan, amit nap mint nap igyekszem tenni az embertársaimért!

Sokan nem értik, amit teszek. Nem kell, hogy értsék, mert ehhez belső meggyőződés kell. Volt, aki azt gondolta, hogy ez valami jó biznisz, esetleg van benne pénz, nem tudom! Bevallom őszintén, hogy nagyon igyekszem gyűjteni a valutát! De azt valutát, amit én gyűjtök, azt csak odafent váltják be!

Levi

Levi

Levi!

Nagyon régóta vissza-vissza térek egy írásomhoz. Úgy érzem soha nem tudom jól megírni, vagy befejezni. Úgy látom, hogy az életünk nem javul, rosszabb esetben az általunk ismert és megszokott világ megszűnik létezni. Így halottak vagy mindenszentek napján alkalmasnak találtam az időt, talán utoljára, hogy egy 17 évesen elhunyt testi-lelki jóbarátomról megemlékezzek. Elnézést ha zavarni fog a szentimentalizmusom, de igazából így történt ahogyan leírom és semmi túlzás nincs benne. Akik akkor voltak gyerekek, amikor én, azoknak nem kell megmagyarázni az akkor történteket. A fiatalabbak meg gazdagodjanak a mondanivalóval.
„Levi!

Történetünk visszarepít minket a 70’-80’ évekbe.

Százhalombattán ekkor még nem minden utcát neveztek el, az épületek betűvel és/vagy számokkal voltak megjelölve. A lakótelep szélének számító Dunafüredi útra volt kihordva a sitt az erdősáv mellé. A környéken élő gyerekek ott bandáztak. A löszös talajnak köszönhetően „Sárgaföldnek” hívtuk. A gyermek „szabadcsapatok” olyan nevet viseltek, ahol laktak: M-esek (Hága László utca 5., 7., 9., 11.), C-sek (Béke utca 9-31), stb. Annyira szerettünk ott játszani, bunkert, sátrat, „várat” építeni, hogy a végén a gyermekcsapatok szabályos háborút vívtak azért, hogy egy ideig csak az adott csapat játszhasson ott. A ma a már 50-60 éves emberek, akkor voltak kis vagy nagyobb gyermekek. Nagy és Kis Szeder, Jacsa, Cseni, Zsida Laci, Szokolai Laci, Szenczy Sanyi, stb. Én akkor lehettem 7-8 éves, és Gyenivel, Kostyál Gabival, Szenczy Pistivel, Csibével (Szabó Csaba), Vízi Levivel és még sokan másokkal alkottuk a gyerekbanda legfiatalabb nemzedékét. 1976 nyár elején történt, hogy a C-ések el akarták foglalni a Sárgaföldet. Rendes hadüzenet, ahogyan azt láttuk a „Pál Utcai Fiúkban” című filmben. Persze nem homokgombócokkal dobáltuk egymást. Mi legkisebbek láttuk az idősebbeket és igyekeztünk mi is felfegyverezni magunkat. Az én pajzsom egy rétegelt lemez volt, ami elég masszív volt, no meg egy erős husáng.

Levi barátom előző karácsonyra kapott a családjától egy csepp alakú píros műanyag játékpajzsot hozzá való sisakkal és „karddal”.

Levi elég vékonydongájú gyerek volt és hiába mondtam neki, hogy ez „csatában” nem sokat ér, de nagyon szerette, ráhagytam. Eljött a csata napja. Vasárnap reggel 8 órára volt meghirdetve a csata. Mivel Levivel az M4-ben laktunk (Hága László utca 11.), Ő a hetediken én a negyediken, azért mindig megvártam, hogy jön értem és együtt mentünk játszani. 8 óra elmúlt, Levi sehol. Felmentem teljes harci díszben Leviékhez, csöngettem. Imre bácsi, Levi apukája nyitott ajtót, a háttérben Levi dühöngött meg sírt. Kérdeztem Imre bácsit, hogy Levelnte nem jön le, mert hát kezdődik a csata. Imre bácsi próbálta elmagyarázni, hogy a Levente igen gyenge gyerek és nem elég erős. Nem tudom miért, de olyan határozottsággal válaszoltam Imre bácsinak, hogy magam is meglepődtem: „Imre Bácsi! Majd én vigyázok rá, tudja, hogy én jól verekszem, és nem félek!” Imre bácsi nem kis aggodalommal az arcán elengedte Levit a „csatába”.
Összegyűltünk a Sárgaföldön. Nagyon sokan voltunk, de a C-sek még többen voltak. Bíztunk és Istenként néztünk a nagyobbakra. Erősek voltak, magasak, némelyiknek már kisebb bajsza is volt. Nem veszthetünk! Persze a másik csapat is hasonló gyerekekből állt mint mi, de messze voltak és nem láthattuk a „bajszukat”.

Elfoglaltuk helyünket a sebtében reggel felállított barikádok mögött. Mi voltunk a tartalék!

Parittyával, nyíllal és hantokkal fogattuk az ellenséges csapatokat. Kiabálás, pórfelhő, jajdulások előttünk. Már alig vártuk, hogy bele vessük magunkat a forgatagba. Levi mellettem egy kicsit félt, sápadt volt, elvékonyodott és lila színű lett ajka, remegett. Csak annyit mondtam neki, Maradj mögöttem! Így is tett!
Nagy Szeder ránk kiabált: „Támadás!” „Természetesen” elsőnek kellett kiugranom a palánkok mögül! Rögtön el is találták a mellkasomat egy nagy földhanttal. Elfogyott a levegőm, elsötétült a világ. A következő amire emlékszem és még élek emlékezni fogok rá, mert bele égett az agyamba. Lassan felemeltem a fejem és csak port meg bokákat láttam, egyik gyereken csíkos zokni volt meg szandál. Hangokat is csak tompán halottam. Valaki feküdt rajtam. Lassan felegyenesedtem, Levi legördült rólam. Néztem gyönge csenevész testét, össze vissza volt verve, miközben Ő szipogott. Levi rám feküdt és szó szerint a testével védett. Lassan felfogtam mi történt, kezdtem magamhoz térni, ledobtam a pajzsomat, nem akartam védekezni. Két marokra fogtam a husángot és innentől kezdve nem emlékeztem semmire. Később Levi mesélte el, mit műveltem. Ordítva csapódtam bele a verekedő tömegbe, ütöttek vertek, de láthatóan nem nagyon érdekelt. Egy ütés, egy ember és nem érdekelt mekkora és milyen idős volt. Üvöltöttem és ütöttem, de oly erővel, hogy hamar kitisztult körülöttem minden. Nem nagyon akartak küzdeni velem.

Még volt egy kis kiabálás, de a C-sek inkább elszaladtak. Győztünk.

Levit hazakísértem, Imre bácsi nyitott ajtót és igen kikerekedett a szeme Levente látványától. Vigasztalóul csak annyit mondtam neki, „Győztünk”! Gondoltam ez kárpótolja Imre bácsit mindenért. Itt a sztorinak vége is lenne, de sajnos nincs.

Levente barátom 17 évesen meghalt. Nagyon tehetséges művész volt. Zenélt, rajzolt, verseket írt. Én akkor voltam utolsó éves hentes tanuló. Ő művész, én hentes és mégis nagyon jó barátok maradtunk. Az iskolai gyakorlatról elkéredzkedtem, hogy időben hazaérjek a battai temetőbe. Korán értem ki. Megérkezett a család és a gyászolók. Levit eltemették. Mentem a családhoz őszinte részvétet kívánni és Imre bácsihoz érve, erősen megragadta mind a két kezemet, a szemembe nézett ezt mondta: „Láttam te értél ki először a temetőbe! 

Azt mondtad vigyázol a fiamra. Vigyázol Leventére! Emlékszel?”

Csak néztem bambán magam elé, meg Imre bácsi könnyes szemét. Mérhetetlen szeretet és fájdalom volt benne. Egy kicsit így álltunk, mert nem akart elengedni, csak a könnyeink potyogtak. Aztán Éva néni simogatott meg, hogy menjek nyugodtan. Imre bácsi elengedett. Hetekig nem tudtam feldolgozni, amit mondott Imre bácsi. Egyszer sem tudtam megtartani az ígéretemet. Minden írói túlzás vagy dramaturg nélkül, nincs nap, hogy ne jutna eszembe Levente. Vízi Levente (17) 1967-1984.”
Abban biztos vagyok, hogy Levente a mennyországba került és odafentről vigyáz arra, hogy ott találkozzunk!

Boomer

Boomer vagyok

„Boomer” vagyok!

A „modern” megfogalmazás szerint a „Baby Boomer” generáció jelentése az, hogy a 45-65 éves emberekhez tartozol. A boomer a robbanás szóra asszociál, amikor is robbanásszerű volt a gyermekszületések száma
Ebben a nagy modern világban a „tapasztalt” fiataloktól már ez a generáció is kapott csúfnevet. Nem vethetünk semmit a szemükre! Mi neveltük ilyennek őket! Ne csodálkozzunk!
Hogy közérthető legyek nézzük meg mi is történt ezzel a generációval.
Gyerekkorunkban mi még egész nap lent voltunk a játszón, fára másztunk, legalább tízszer néztük végig a Tenkes Kapitányát, az Óra Múlva Itt Vagyok-ot. Hétfőn még nem volt adás a tévében, az építkezésekről állandóan jött a por meg a zaj, még volt mért tej a boltban, megtanultuk a római számokat, tanultunk orosz nyelvet.
A nyolcvanas években DISCO-ba jártunk, de nem drogért, hanem táncolni. Néha egy-egy pofon is elcsattant. Előfordult, hogy berúgtunk a VBK-tól (vörösboros cola) vagy a vodka, illetve Campari dzsúsztól.

Éreztük a változás szelét. Már néztük az MTV-t, a német SAT-1 és az RTL-t. Ó azok a gondtalan 80’ évek.

Jött a „vakító” nagy szabadság a 90’években. Taxis blokád, munkanélküliség. A rendőrség megroppanása, Drogok, kurtizánok, techno. A nagy szabadságban elkezdték verni a tanárokat. Vagy a gyerek vagy a szülő. A gyerekek cigizhettek az iskola előtt, a lányok szinte fehérneműnek látszó ruhákban járhattak iskolába. Senki nem szólhatott semmiért. Mindenkinek joga lett mindenhez.
Megjelent az új világ! Munkahelyeken helyt kellett állni, nem volt divat a jövés-menés, de ezt a szemléletet még a szüleinktől örököltük. Később házasodtunk, gyereket neveltünk, elváltunk. Fontos lett és menő, hogy ki miként tudta okosba lehúzni a másikat. Lényeg lett, hogy legyen nálad a legújabb mobiltelefon, pörgesd az újadon a Bömös, Audi vagy Mernyó kulcsot. Legyen rajtad tetkó, Tommy Hilfiger ruha, Armani parfüm és kész is vagy.

Ennyi elég is egy felületes párkapcsolathoz!

És hipp-hopp, eltelt 40-50 év!
Ez a generáció a szocializmus gondoskodásából kilökődött a vadkapitalizmusba. Igazából mi hordtuk ki a hátunkon az egész rendszerváltást és annak minden negatív jelenségét. Próbáltunk gyereket nevelni is. Mindent meg akartunk adni, amit mi csak tévében láttunk és nem vagy csak kicsit élvezhettünk az áhított dolgokból. Fogalma sincs a jelenlegi generációnak, hogy mekkora dolog volt anno egy NIKE cipő, egy ADIDAS póló vagy egy LACOSTE pulóver. Minket abszolút a jóindulat vezérelt és nem gondoltunk bele, hogy az emberi természetet, se megcsúfolni se megerőszakolni nem lehet. Ha valamiért nem küzdesz meg, azt nem fogod becsülni. És itt van az alapvető probléma a jelenlegi fiatalabb és velünk élcelődő generáció. Nekik az már természetes, hogy minden van. Azért lett természetes, mert mi ezt megteremtettük számukra.
Valamit nem jól csinálunk, csináltunk. Fontosabb lett, hogy a gyereknek milyen frizurája vagy körme legyen, mint az, hogy sportoljon. Gép előtt ülnek egész nap. Nem baj, addig sem kell velük foglalkozni. Sokkal nagyobb a baj, mint gondolnánk.
Csodálkozunk, hogy nem becsülnek meg semmit, nem akarnak semmit, azt hiszik nekik minden jár, nem lehet rájuk szólni? Csodálkozunk, hogy még harminc évesen még otthon vannak? Csodálkozunk, hogy apu meg anyu nélkül nem tudnak szinte semmit sem elintézni? Csodálkozunk, hogy ha a legkisebb megpróbáltatásnál is már pszichológushoz kell vinni a gyereket, mert nem bírja szegény a terhelést? Csodálkozunk, hogy ez az elkényeztetett generáció a legkisebb problémánál is rögtön a droghoz nyúl?

A generációm jelentős részétől ezerszer hallottam, hogy „Az én gyerekem nem olyan!” Persze a te gyereked nem olyan!

Sőt, nem egy esetben volt olyan, akit a kilencvenes években ki kellett vezetnem a szórakozó helyről, mert nagyon be volt állva a „szódavíztől”, aztán most erkölcsi piedesztálról prédikál másoknak. Menyire hiteles ez egy gyereknek?
Ezzel a dologgal mi boomerek nem nézünk szembe, nem beszélünk erről őszintén és nem kezdünk el valamit csinálni, akkor visszafordíthatatlan folyamatnak leszünk szemtanúi. Hogy miért? Mert annak a következő generációnak se tapasztalata, se ereje se akarata, hogy mind ezen változtasson. A problémát nem ismerik fel, mert Ők úgy élik meg, hogy az nem probléma.
Miként fogjuk feldolgozni, hogy végig dolgoztunk, magunkat nem kímélve, egy egész életet, hogy nekik jobb legyen és láthatóan ez nem tett jó hatást rájuk? Felvetődik ilyenkor a kérdés, hogy munkánknak és a kockázat vállalásunknak így mi értelme volt? Csak ki kell menni a temetőbe. Egyre több 40-50 éves embert temetünk el. Békeidőben ilyen csak a középkorban volt.
Minden összevetve, azért ne induljunk el kötéllel a padlásra. Az élet értelme gyerek, még akkor is ha úgy gondoljuk, hogy valamit elrontottunk.

[/row]

Selejtezés!

Táska

Selejtezés!

A szokásos nyári selejtezés kezdtem el. Ruhák, eszközök, szerszámok sorsa dől el egyetlen délelőtt alatt. Így ötven felett egyre lassabban megy a selejtezés. Egy-egy régebbi tárgynál meg-meg állok, elmélázok felette, jönnek az emlékek. Csak tartom a kezemben és tétován állok a „kupi” kellős közepén és egyre nehezebben veszem rá magam, hogy kidobjam. Igen, kidobni, mert némelyik olyan állapotban van már, odaadni sem lehetne valakinek. Most a régi edzős táskám akadt a kezembe. 1990-ben kaptam ajándékba. Mondjuk jól összerakták, mert annak ellenére, hogy nem kíméltem még mindig használható, de már lukas, szakadt a cipzárja, stb. Belenézek, beletúrok a táskába hátha találok benne egy régi otthagyott tárgyat, emléket, de csak az edzőtermi szagok jönnek fel belőle.

Eszembe jut a BMK 7-8 terme, ahol Paja (Szél Pál) tartotta a „Jakabos” (Jakab Önvédelem) edzéseket.

Első sorra úgy néztünk mi kezdők mint az Istenekre. Aztán el telt egy kis idő, és Mi lettünk az első sor. Balasa Levi, Kovács Zsolti, Jászi Peti, Andrási Zsolt, Dénes János, Kerék Zoli, stb. Edzések után a „müfáz” büféjében beszélgettünk egy-egy ital mellett. És a táskám mindig ott volt velem. Ott volt a BUDO GÁLÁKON, ott volt a Május elsejei bemutatókon, ott volt a velencei és az angliai edzőtáborokban. 31 év szolgálat. Azt hiszem nem dobom ki. Nem méltó, hogy a szeméttelepre kerüljön, olyan szemetekkel, amik csak rövid ideig szolgált valakit. „Viking temetés” lesz! El fogom égetni. Elgondolkodtam. Lehet, hogy az Isten vagy az élet is pont így tesz? Áll a „szobám” közepén az életem „kupija” közepén és nézi életem filmjét, eseményeit. Jó és rossz jut az eszébe, hiszen már én is elég viseletes vagyok. Az életem táskája és cipzárja, szakadt az anyaga megkopott. Valami frappánssal szerettem volna befejezni, de nem megy.

Battai Harcsapaprikás

Battai Harcsapaprikás

Kicsit másabb, kicsit jobb ráadásul a miénk.

Battai Harcsapaprikás

Battai Harcsapaprikás

Hozzávalók

50dkg harcsa vagy valamilyen édesvízi halfilé.
10dkg vöröshagyma.
20dkg sárgapaprika.
15dkg füstölt szalonna.
1 evőkanál őrölt pirospaprika.
1 kávéskanál só.
1 kávéskanál őrölt bors.
30dkg kockatészta.
0,5dl olaj.
10dkg juhtúró.
20dkg tejföl.
2 gerezd fokhagyma.

Elkészítése

Apró kockára vágott füstölt szalonnát zsírjára pirítjuk, majd ezen a zsíron a kockára vágott harcsafilét és az apróra vágott vöröshagymát lepirítjuk. A csíkokra összevágott paradicsomot és paprikát hozzátesszük, majd a fűszerezzük sóval, őrölt pirospaprikával és őrölt borssal.
Elkészítjük a köretet:
Kifőzzük a kockatésztát. Tejfölt, fokhagymát és a juhtúrót elkeverjük, majd sütünk egy kakastaréj szalonnát.
Tálalásnál először a tésztát rakjuk a tányér egyik felébe. A tányér másik felébe meg a lecsós harcsát. A tésztára ráöntjük az öntetet és a kakastaréj szalonnával díszítjük.

Gluténmentes Rántott Hal Salátaágyon

Gluténmentes Rántott Hal Salátaágyon

Kimondta, hogy a gluténérzékenyek nem ehetnek rántott halat.

Gluténmentes Rántott Hal Salátaágyon

Gluténmentes Rántott Hal Salátaágyon

Hozzávalók

50dkg édesvízi halfilé.
10dkg Rizsliszt.
2db tojás.
10dkg kukoricapehely.
Só ízlés szerint.
1 evőkanál balzsamecet.
Fél citrom leve.
Olaj.
Fél fej saláta.
Fél fej lilahagyma vagy két szál zöldhagyma.
2db paradicsom.
1db sárgapaprika.
15dkg uborka.

Elkészítése

A szeletekre vágott édesvízi halfilét sózzuk, majd bepanírozzuk. Először rizslisztbe, majd felvert tojásba és legutoljára kukorica pehelybe forgatjuk meg a filét, majd bő olajban vagy sütőben zsírpapíron kisütjük.
Fejes salátát csíkokra, a paradicsomot, uborkát, lila vagy zöldhagymát és sárgapaprikát nagyjából egyforma nagyságúra vágjuk. Sóval, citrommal és balzsamecettel finoman összekeverjük a salátát.
Tálalásnál először a salátát tesszük a tányérra, majd erre helyezzük a kisült halszeleteket.

Harcsa Brassói

Harcsa Brassói

Hagyományos Brassói kicsit másképp.

Harcsa Brassói

Harcsa Brassói

Hozzávalók

50dkg harcsafilé.
10dkg füstölt szalonna.
3 gerezd fokhagyma.
1 kávéskanál só.
1 kávéskanál őrölt bors.
1 kávéskanál majoranna.
1 kávéskanál Őrölt pirospaprika.
10dkg vöröshagyma.
50dkg burgonya.
Olaj.

Elkészítése

Harcsafilét kockára vágunk és fűszerezzük fokhagymával, sóval, borssal és kevés majorannával. Olajt hevítünk és megsütjük a kockára vagy hasábra vágott burgonyát. Füstölt szalonnát apró kockára vágjuk és egy másik edénybe zsírjára pirítjuk. Majd ebben a zsírban a szálára vágott vöröshagymát a kockára vágott harcsafilével elkezdjük lepirítani.
Tálalásnál először a sültburgonyát tesszük a tányérra, majd a ráhalmozzuk a hagymás sült halat és megszórjuk pirospaprikával.

Harcsa Egyszerűen

Harcsa Egyszerűen

Harcsa egyszerűen, gyorsan, ha éppen kevés az időd.

Harcsa Egyszerűen

Harcsa Egyszerűen

Hozzávalók

50dkg harcsafilé.
Só.
2 gerezd fokhagyma.
1 kávéskanál őrölt bors.
10dkg kukoricapehely.
10dgk majonéz.
5dkg kechup.
5dkg lilahagyma.
40dkg burgonya.
Olaj.
Fél citrom.

Elkészítése

Harcsát vagy bármilyen édesvízi halfilét szélesebb szeletekre vágunk. Sóval, kevés borssal és tört fokhagymával ízesítjük, (dörgöljük bele). Kukoricapehelybe megforgatjuk és kisütjük. Majonézt apróra vágott lilahagymával és kechuppal elkeverünk majd félrerakjuk a tálalásig. Héjában főtt burgonyát megfőzzük és neki állhatunk a tálalásnak.
Főtt burgonyaszeleteket rakjuk a tányérunk egyik felére, majd a burgonyáinkat leöntjük a mártásunkkal. A sült halszeleteket a burgonya mellé helyezzük és kevés citromlével locsoljuk meg.

Kéksajtos Harcsa

Kéksajtos Harcsa

Friss egészséges étel, amit akár ebédként is el tudok képzelni.

Kéksajtos Harcsa

Kéksajtos Harcsa

Hozzávalók

50dkg harcsafilé
Vegyes zöldségek, amit szeretünk. Lehet mirelit is
15dkg vaj
1dl fehér száraz bor
2dl főzőtejszín
2 gerezd fokhagyma
1 kávéskanál őrölt bors
10dkg márványsajt

Elkészítése

Harcsafilét sózzuk vajon megsütjük és félrerakjuk. Az összevágott zöldséget ezen a zsiradékon kevés sóval, karikára vágott fokhagymával és borssal lepirítjuk. Egy másik edénybe ismét vajat melegítünk, bort öntünk bele és megvárjuk még az alkohol elég vagy elpárolog. Tejszínt öntünk bele, majd belereszeljük a márványsajtot és addig melegítjük, amíg mártás sűrűségű nem lesz.
Tálalásnál először a zöldségeket rakjuk a tányérra, majd erre rátesszük a harcsaszeleteket. A mártásunkkal az egészet leöntjük.

Isten Éltessen Városkám!

Városunk várossá nyilvánításának dátuma 1970. március 28. Ennek az események a hivatalos ünnepe április 1. Így a két dátum között köszöntöm Őt!
A mai Százhalombatta területén a bronzkorban létesült az első település. A vaskorban az i.e. 7. század elejétől az ún. Hallstatt-kultúra népe telepedett itt meg, az ő emléküket őrzi az a 123 halomsír (mára csupán 90 maradt felismerhető állapotban), melyekről a település mai nevét kapta. A római korban a Matrica néven kőből épített katonai tábor működött itt nagyjából 1000 fős Afrikában toborzott helyőrséggel.
A százhalmok első írásos említése Anonymus Gestájában történik:” Árpád vezér… a Duna mellett, a százhalom táján (az eredeti latin szövegben: versus centum monies) ütött tábort.” Százhalom falu a 13. században jöhetett létre, Kézai már említi Zazholm formában, később az oklevelek a Zazhalom alakot használták. Bár Batta falut először egy 1318-as keltezésű oklevél említi , a középkori falu eredete a régészeti leletek alapján az Árpád-korba, egész a X. századig nyúlik vissza. A török időkben (legkésőbb a XVI. század végére) mindkét falu elnéptelenedett. Százhalom faluban az élet 1694-ben indult újra, amikor a falu akkori földesura, báró Szapáry Péter szerb családokat telepített a faluba. Őket a 18. század második felében magyarok és svábok követték, a településen tehát három nemzetiség is élt. Battát a XVIII. századi összeírások pusztaként tartják nyilván. A falut és a pusztát 1903-ban egyesítették Százhalombatta néven. A település egészen 1950-ig Fejér vármegyéhez tartozott, ezután pedig Pest megyéhez került át.
A falu gazdasági életét hagyományosan a halászat és a mezőgazdaság határozta meg, ezt egészítette a 20. század első felében a tégla és malomipar. A nagy fellendülést a 20. század második felében itt felépült Dunai Olajfinomító és a Dunamenti Erőmű hozta. Az iparosítás következtében a város lakossága megsokszorozódott, a várossá nyilvánítás évében, 1970-ben a település már 7742 lelket számlált, jelenleg több mint 18 000-en élnek itt.