Jézus

Előszó!

Tisztelt Olvasó!
Közel öt éve keltette fel érdeklődésemet a biblia történelmi vonatkozásai és ellentmondásai. Érdekelt, hogy Mózes miután lejött a Sínai hegyről a tíz parancsolatot (eredetileg 14) tartalmazó kőtáblával a kezében, aminek a hatodik parancsolata (katolikusoknál az ötödik), hogy „Ne Gyilkolj”, miért végeztetett ki nyomban közel 3000 embert a sajátjaiból Jahve utasítására: Biblia, Ószövetség, kivonulás, a leviták buzgósága, részlet „Ezt mondá az Úr, Izráel Istene: Mindenki kösse a kardját oldalára. Járjátok be a tábort egyik kaputól a másikig és öljétek meg testvéreiteket, barátaitokat, rokonaitokat is”. Ilyen és ehhez hasonló ellentmondások vezettek arra, hogy nem „megfertőzve” az egyházi és tudományos dogmákkal és a hivatalos verziókkal kutassam ezt a kérdéskört. Sok könyvet és kutatási anyagot olvastam, továbbá előadásokat hallgattam meg.
Tisztelt Olvasó!

Az általam vélt igazság sokszor szembeötlő, sokszor vitára ad alkalmat,

de egyet már minden tudós elismer, hogy amit eddig tanultunk a vallásról és annak fejlődéséről, a történelmünkről, az evolúcióról, az ember fejlődéséről, magyarságkutatásról azok bizony sorra dőlnek meg. Ez nem feltétlen azt jelenti, hogy az mind nem igaz, amit eddig tanítottak, csak annyit jelent, hogy más hogyan kell értelmezni az eddig történteket. Az igazság keresésével nem szeretnék senkit megbántani. Nem az a cél! A cél az, hogy ha nem is ért mindenki egyet velem, de attól még tegyünk fel kérdéseket, merjük megkérdőjelezni egyértelműen hamis állításokat. Első olvasatra lehet, hogy egy kissé tömény lesz a tanulmányom, de négy év szerteágazó tanulmányait közérthetően és tömörítve átadni, higgyék el nem egyszerű feladat.

I.

Mit köztudott a bibliában Jézus életéből 30 év kimaradt. Igen, a jelenleg ismert bibliából! Annak nyoma van, hogy a jelenleg ismert biblia 70%-át kicserélték vagy hiányzik. Ezeket a titkolt vagy kicserélt iratokat apokrif iratoknak nevezzük, ami a szigorúan el volt zárva. Manapság már a kutatók hozzáférhetnek. Az apokrifek a bibliai könyvekhez hasonló zsidó és keresztény iratok, amelyeket szerzőjük ugyanolyan isteni kinyilatkoztatásként, szent iratként tárt a nyilvánosság elé, de amelyek ennek ellenére nem szerepelnek a mai Biblia könyvei között. Némelyikük azonban egyes korábbi bibliaváltozatokban benne volt, illetve egyes mai kisebb egyházak Bibliájában szerepel (például a kopt és az etióp keresztényekében). De nézzük a kimaradt 30 évet és ezen keresztül Jézus életét.
Nagyon sokan a Jézust a Judaizmus kultúrköréhez kötik kizárólagosan. Ennek sok minden ellentmond, mint például a legújabb kutatások. Voltak ugyan az egyházon a keresztény egyházakon belül más szemléletek, de azokat hol finomabb, hol pedig drasztikus módszerekkel kiirtották, elnyomták. Jézus kizárólagos zsidó származását és az Ázsia kötődésének tagadását három zsinaton mondta ki a keresztény egyház, amit ma egyházi dogmáknak hívunk. A 345., 380. és a 451 zsinaton mondták ki Jézus kizárólagos izraeli kötődését, ami addig egyáltalán nem volt természetes. És ez váltotta ki a már fent említett egyházon belüli lázadásokat és felháborodásokat. Sőt ezzel az ellenállással még találkozhatunk az 1200-as évek elején dél Franciaországban, az úgynevezett Katarok vagy Valdiensek személyében, akiket kegyetlen módon űztek ezért el hazájukból, csupán azért, mert vitatták Jézus kizárólagos izraeli kötődését. A 450-451 zsinaton azt is kimondják, elrendelik, hoznak egy dogmatikai döntést hogy Jézus héber származású, mintha ezt rendeletileg lehetne szabályozni. Megállapították, hogy Jézus Dávid király családfájához tartozik Mária vérségén keresztül és Ő a Zsidók számára megígért messiás. Továbbá, hogy apai (Isteni) ágon Jézus Jahvé-nak a fia. (Jahvéra kilétére még visszatérek). Ez mellet, aki persze ellent mond ennek a döntésnek az eretnek és bűnös.

De miért kellet ezt ilyen formában deklarálni? Nem volt egyértelmű?

Az igazságot el kell rendelni? Netalántán voltak viták e témában? Nos, Jézus után 400 éven keresztül ez egyáltalán nem volt egyértelmű. Sőt! Egyáltalán nem így gondolták és nem is így volt. De az 1945-46-ban előkerült Qumrani és a kevésbé ismert Nag Hammádi Kódex (Luxortól nem messze), ami ma a Kairói Kopt Múzeumban van. Ezek az iratok egyértelműen kimondják Jézus származását. Az egyház ezeket a dokumentumokat 1947-ig bezárólag felvásárolta és zároltatta. Ezeket nevezzük apokrif, titkos, titkosított, nem felolvasható iratoknak. Ezeket az iratokat csak az 1970 években lehetett megvizsgálni, de csak egy szűk kutatói körnek és a dokumentumok igen kis százalékát. A sok ellentmondás között a leg szembetűnőbb a dokumentumok közül az, hogy az Ószövetségben szereplő Jahve nem hogy Jézus apja, hanem az Isten ellenségének mondják ki. Amit egyébként Jézus több eltitkolt beszédében megemlít. Egyébként Jahve az, aki Lucifert (fényhozót) ledobja a mennyországból, de nem azért mert Lucifer gonosz, hanem azért mert Lucifer a mennyországot védelmezi Jahvéval szemben. Tudom, kicsit zavarosnak tűnik, de szinte itt minden fordítva van. Sőt Júdás sem áruló. Az volt a dolga, mint Jézus kedvenc tanítványának, hogy segítsen neki abban, hogy megválthassa a világot. Ezért szenvedett, és nem a bűntudattól, és nem felakasztotta magát, hanem meghasadt (infarktus) a szíve, mikor meglátta Jézust a kereszten. Ennek ellenére mindenki úgy tartja természetesnek és úgy is tanítják, hogy a kereszténység a judaizmusból fejlődött ki, illetve a judaizmus egyik mellékhajtása.
De nézzük Jézus származását. 4000 évvel kell visszamennünk. Már említettem, de még említeni is fogom, hogy a 12 zsidó törzs elhagyja Egyiptomot (exodus) és Jahve vezetésével elindul Kánaán felé. Igen ám, de az foglalt.

Jahve többször kiadja a parancsot, hogy a zsidók irtsák ki a kánaánitákat, de nem bátran csatát vállalva, hanem álmukban törjenek rájuk éjszaka!

Még gyerek-, de még csecsszopó se maradjon! Ezt az ószövetségben legalább ötször kimondja Jahve, a talmudban meg legalább 35-ször. Na ennyit a szerető Istenről, aki mint tudjuk nem Jézus, a szeretet gyermekének az apja. Képtelenség! Na de kik volta ezek a kánaániták és mi közük van Jézushoz? 1928-ban egy nagy Francia ásatáson megtalálták ennek a népnek és a történetnek a nyomait. Egy komplett ókori holokausztot kell elképzelni nagy tömegsírokkal. Az ásatásai naplóban ez jól nyomon követhető, ezek a dokumentumok kutathatóak. Van benne egy olyan fotó, ahol egy terhes nő csontváza a küszöbön fekszik, és benne van még a kard a „testében”. A felégetett települések hamuja ugyan is jól konzerválta a holokausztot, a népirtást. Tehát a zsidók végrehajtották Jahve parancsát kiirtották az itt élő népet, és csak egy csekély részük élte túl, azok meg felhízódtak északra a későbbi Galileába. Mind ezt az ószövetség úgy kommunikálja, mert a kanaániták ezt megérdemelték, mert gonoszok voltak. Konkrét tényeket és érveket, a mai napig senki nem sorol fel. A legerősebb érv az lehet a holokausztra, hogy a környéken itt van egyedül víz meg eső. Azóta azzal próbálják megmagyarázni a „honfoglalásukat” megelőző népirtást, hogy a kanaániták, barbárok, koszosak, kannibálok, buták, primitívek és perverzek voltak. No de a „mi” derék francia régészink 1928-ben kiástak kanaánita városokat. Mit találtak? Fehér márványos palotákat és magánházakat, közfürdőket, csatornázott utcákat és házakat, és a „koszos” kánaániták bronzcsövön hajtották fel a másodikra a MELEGVIZET. Feltártak egy templomot, amiben a központi dombormű egy szárnyait széttáró sólyom volt. Feltártak olyan templomokat, ahol Istennőt tiszteltek, erős volt az anyakultusz. Temetőket is sikerült feltárni, szarkofágokban temetkeztek, (ahonnan később DNS mintát tudtak szerezni, ami kimutatta, hogy sumérral rokon nép, de legközelebb a szkítákhoz állnak), antropológiailag a kaukázusi

– 3 –
sztyeppei néppel rokon, hetes törzsszövetségben éltek, az írásuk 23 rovásírásos betűből áll, amiből 18 pontosan megegyezik a székely rovásírás betűivel. Sztrabón (ie. 62–kb. ie. 23) görög utazó és tudós geográfus a „Geographika” című könyvében ezt írja: Palesztina legfontosabb városa, ahol a nagytemplom is áll Szkítopolisznak (Szkítavárosnak) hívják. Ma ezt a várost úgy ismerjük, hogy Jeruzsálem. Döbbenet nem? Tehát még az időszámításunk kezdete előtt 50 évvel is sokan még mindig Szkítopolisznak ismerték Jeruzsálemet. A legyőzőt, lemészárolt és elűzött kánaániták, illetve azok leszármazottainak csak szolga-, vagy rabszolgamunkát végezhettek, nem lehetett hivatásuk vagy foglalkozásuk. Ismerős?
Krisztus előtt 38-ban, amikor a Parthus birodalom elfoglalja Palesztinát a kánaániták azt felszabadításnak élik meg. Innen lehet nyomon követni Adiabene családot, akik a királyi családdal rokon arisztokraták, Parthus főnemesi dinasztia volt. Anahita Hercegasszony (a keresztény mitológiában Anna) leánygyermeket szült, akit Máriának (a Mária név a hiedelemmel ellentétben nem héber, hanem kánaánita eredetű és azt jelenti ezen a nyelven, hogy tenger) neveztek el. Az apokrif iratok szerint, Máriát később papnőnek adták. Az egyház tanítása szerint Jahve papnőnek adták. Ez azért sem lehet igaz, mert Jahve papjai csak férfiak lehettek, a héberben nincs is erre szó. Vagy valaki látott már női rabbit? Tehát Kánaánita templomban volt papnő, hiszen Kánaánita-Szkíta vallás tisztelt és hitt az Istennőben és ebben a templomokban valóban voltak papnők. A legenda és a biblia szerint itt esett teherbe a kis Jézussal, egy látomás alkalmával, amikor is egy angyal megkérte a szüzet, hogy egy serlegből igya ki az Isteni italt. A Párthus iratok szerint is Mária hercegnő volt és az édesapja herceg, illetve fejedelem. Így Mária Párthus birodalom egy részének az örököse volt. Más források és krónikák is jegyzik, hogy akkor Kelet Párthiában (ma az Irán-Pakisztáni határterület) egy bizonyos Adiabene Mária a hercegnő. Mivel a Párthus hadsereg ebben az időben többször bevonul Palesztinába, Jeruzsálemben hagyják az Adiabene családot, mint a Párthus birodalom egyik képviselőjét. Így került hát Jeruzsálembe Mária. Itt több vezető izraeli, főleg rabbi család szerette volna megszerezni magának Máriát, illetve a vagyonát egy házasságon-, vagy házassági szerződésen keresztül. Igen ám, de közben megtörtént a már jól ismert fogantatás. Nem tehették meg, hogy Mária férj nélkül legyen, ezért hozzáadták egy távoli rokonhoz, aki nem vér-, hanem sógori rokon volt. A neve ennek a férfinak Juszuf Pandar (arámi nyelven helytartót jelent) volt. Ő volt a Párthus adminisztráció feje, Ő volt a helytartó. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy miként lehet az Juszufhoz azaz Józsefhez, hogy tartozott olyan foglalkozás, hogy ács. A megoldás a nyelvekben rejlik. A pandar szó arámi nyelven helytartót-, még héberül ácsot is jelent. Akkoriban az egyszerű szakmát űzők neve mögé vagy elé nem tették oda a szakmaját. Nem szólítottak úgy senkit egész nap, hogy József az ács. Viszont, ha valaki mondjuk helytartó volt, akkor bizony állandóan oda tették a neve elé vagy mögé a rangját vagy a beosztását. Egyszóval ebbe a családba születik meg Jézus. Ezt a származást más források is megerősítik. A talmud legalább tíz helyen említi, hogy Jézus Nimród fia. Persze nem dícséretként jegyezték ezt Jézus neve mellé. Amennyiben Jézus Nimród fia, akkor nem lehet izraeli, de még zsidó sem. Nimród király jól tudjuk mit jelent a magyaroknak! Az ószövetség szerint Nimród király gonosz volt és a zsidók Istene Jahve nem szerette Őt! Ez nem az egyetlen ellentmondás az ószövetségben! Gondoljunk csak a „Ne gyilkolj” példára az írásom elején. De nézzük a római forrásokat. Tacitusz írja, hogy amikor Jézust halálát kívánják a rabbik, Rómában Tibériusz császártól kihallgatást kér egy Párthus hercegnő, bizonyos Adiabene Heléna, hogy megmentse unokaöccsét, Jézust. További bizonyítékok Jézus származására. A Jézus név héberül nem értelmezhető, nem jelent semmit. Szanszkrit (Óhindi) vagy iráni nyelven a Jézus név ezt jelenti: fénygyermek vagy fénytől származó. A jéz, jesz szógyök fényt jelent ezeken a nyelveken. De nézzük a három királyokat jézus bölcsőjénél (amire később még visszatérek). Az apokrif iratok is azt írják, hogy a három

– 4 –
királyok keletről a Párthus birodalomból jöttek. Az iratok szerint zarathustra papok és szkíta mágusok voltak és a Parthus király küldte őket Jézus herceghez, hogy felköszöntsék és megajándékozzák Őt. Nyilván való, hogy egy Parthus (perzsa) király nem küld köszöntő delegációt egy izraeli herceg születéséhez. De még egy bizonyíték. A három királyok tömjént, aranyat és mirhát vittek. Ezt minden forrás megerősíti. Igen ám, de az ajándékoknak és azok sorrendjének jelentősége, szimbolikája van. Zsidó vallás szerint ezeknek az ajándékoknak a szimbolikája a következőket mondja: A tömjén az rendben van, az arany egy kisgyermeknek értelmetlen, a mirha meg szentségtörés a zsidó vallásban. Mi van akkor, ha Szkíta vagy Perzsa vallás szerint értelmezem az ajándékok szimbolikáját? A tömjén, arany, mirha hármas ajándéka a három társadalmi rétegződést szimbolizálja. Tömjén: mágus és táltos. Arany: harcosok és királyok. Mirha: földművesek és pásztorok. Iránban, ezt a három ajándékot egyszerre csak királyoknak vagy trónörökösnek adhatták. Miért lehet Jézus esetében érdekes egy trónöröklés. Jézus születésekor Párthiában trónviszály van. A Király utód nélkül hal meg, viszont van egy öröklési szerződés a meghalt király és az Adiabene család között. A szerződés szerint Mária apját illetné a trón, de Ő nem vállalta, mert már öreg volt. Marad az unoka, azaz Jézus. A háromtagú küldöttséget a Parthus királyi tanács küldte.
Mária tudta, ha elfogadja a koronát, akkor Jézus életveszélyben lesz egész életében, de különös tekintettel a gyermekkorára. Legnagyobb ellenfele a kánaánita (Edomita) származású Nagy Heródes. Heródes annak ellenére, hogy kánaánita származású volt gyűlölte a parthusokat. Nagy Heródes a Római birodalmat képviselte és szemet vetett a parthus trónra is. Ezáltal Jézus is az ellenfelei, ellenségei közé tartozott. Rómának nem volt érdeke egy erős parthus király, ezért is akarta megölni Jézust Nagy Heródes. Nagy Heródest később saját fiai ölik meg, hasonló indíttatásból. Heródesnek három fia volt. Az első, aki a trónörökös volt Antipatrosz, egy Dórisz nevű szkíta asszony szülte, ez a gyarmak nyagon szerette Heródest. A másik két testvérét egy Mirjam nevű, Makabeus héber rabbi családból származó asszony szülte. A trónörököst, Mirjam és két gyermeke folyamatosan ki akarta túrni a trónöröklésből. Leveleket hamisítottak a trónörökös nevével, hogy meg akarja ölni az apját. Ekkor Heródes már idősebb ember volt és egy kissé paranoiás. Üldözési mániája nem volt alaptalan, hiszen Ő is úgy került a trónra, hogy szinte mindenkit lemészárolt, aki az útjában volt. Heródes hitt a hamis levélnek és felakasztatta első szülött ártatlan fiát. Ezek után gyakorlatilag Mirjam és két fia gyakorolta a hatalmat. Apokrif iratok szerint a jeruzsálemi rabbik megragadva az alkalmat rávették Mirjamot, hogy idősödő férjével pusztítassa el a gyermek Jézust, mert ha felnő később komoly trónviszályra kerülhet. Ezek után adja ki Heródes azt gyilkos parancsot, amit már ismerünk a bibliából is. Heródest egyébként később felesége, vaduborkával ölte-, mérgezte meg.

II.

Természetesen Jézus Izrael területén született és ebben a környezetben is nevelkedett egy darabig. Jogosnak és logikusnak tetsző az a kérdés, hogy akkor mi itt a gond ezzel? Egy ma már kutatható apokrif szent irat szerint, amit a gnosztikusok, őskeresztények (A gnoszticizmus egy korai keresztény vallási irányzat. A szó töve, a gnózis görögül tudást jelent.) írtak és egy párbeszédet tartalmaz Jézus és Isten között, amiben Jézus megkérdezi Istentől, hogy miért pont Izraelben kell megkezdenie a küldetését. Isten egy kérdéssel felel: „Mond fiam! Az orvost hová küldöd? Egy olyan városba, ahol csak egészségesek laknak, vagy egy járvány sújtotta közösségbe?”. Jézus csak annyit mond erre: „Értem Atyám és vállalom”. Ergo: Jézust egy judaizmust megreformáló személynek szerették volna beállítani a 348 zsinaton. Ezzel a fikcióval szerették volna egyesíteni az Ó-, és az Újszövetséget.
– 5 –

Mind ehhez tudni kell, hogy a gnosztikus, illetve őskeresztények eredeti bibliája nem tartalmazta az Ószövetséget. Azt csak megjegyezni kívánom, hogy a feszület sem tartozott a jelképek közi Jézus halála után. A keresztények akkori jelképe a hal vagy annak piktogramja volt, ami a 12 tanítvány javarészt halász szakmájának volt köszönhető. De visszatérve bibliához a 451 zsinaton odáig mennek, hogy Jézus apjának Jahvét mondják ki. Ezt most nem szeretném bővebben kifejteni, de Jahve nem ugyan az a személy vagy lény, akit mi Istennek ismerünk vagy hívunk. Sőt az apokrif szent iratok szerint Jahve, Isten ellenfele. Ezeket azért kell megemlíteni, hogy az összefüggéseket könnyebb legyen megérteni. Tehát minden olyan írást és utalást kivesznek az eredeti bibliából, ami Jézus keleti kapcsolataira utal, vagy egyértelműen kimondja azt. Miért jelent a keleti kötődés problémát a judaizmusnak és az akkori egyháznak? Ha valaki csak felületesen tanulmányozza a judaizmust, annak számára rögtön szembeötlő lesz, hogy a zsidó valláson kívül minden más vallást és népet a gonosz megtestesítőjének tartja. A sumérokat, egyiptomiakat, babilóniaiakat stb. Az természetes tűnhet a történelmünkben, hogy háborúban álló népek egymást démonizálják. Az viszont egyedülálló, hogy önmagán kívül mindenkit gonosznak tart egy nép, illetve vallást. Ez az egyik legfőbb ok Jézus keleti kapcsolatainak tagadásának. Sajnos a tanulmányaim és tapasztalatim során gyakran találkoztam a fenti megállapítást alátámasztó tényekkel. Jan Assmann professzor, aki Miamiban (USA) tanít ezt a témakört bővebben kifejti, még mielőtt valamilyen fajta zsidóellenességgel vádolna meg engem akár ki, nem erről van szó. Egész egyszerűen ezek tények. Assmann professzor két fajta vallásvilágnézetet különböztet meg. Az egyik a Kozmoteista, ami más vallásokat is elismer és azt mondja, hogy mindegy hogy hívod Istent, Allahnak vagy Brahmának, ugyan arra gondol mindenki, így keresve párhuzamokat elfogadhatóságot a két vallás között. Ezzel szemben van a Teoklaszta vallásvilágnézet, ami semmilyen más népet vagy vallást nem fogad el és a gonosz szolgájának tekinti, továbbá sajátját kiálltja ki mindenható vallásnak. Ez a világnézet a vallásról átterjedt a politikai világnézetekre. Bolsevik „hit” szerint, aki nincs velünk az ellenünk van. Ez egy diktatórikus világnézet.
Jogos a kérdés, hogy ezeknek a tényekhez mi köze jézus életéhez? Nos, Jézus egy egyetemes vallást azaz hiperkozmoteista világnézetet vall az eredeti újszövetségben és ebbe a világnézetbe lett beemelve a bibliába egy teoklaszta világnézetű ószövetség. Jézus azt mondja: „Az én Atyám maga a szeretet” szemben a teoklaszta mentalitással, ami azt mondja „Én a bosszúálló Isten vagyok! Ne legyen más Istened rajtam kívül!”. Ezért van némi különbség, úgy gondolom.
És ez az egyik fő ok, hogy a keleti vallásokhoz köthető egyetemes vallásnézetet követő Jézus ilyen jellegű tanításait kivették a bibliából, hiszen a teoklaszta világnézet, ami uralta és uralja a világunkat, azt nem engedhette, engedheti meg, hogy a kozmoteista világnézet elterjedjen. És itt lehet arra visszautalni, hogy Jézus miért pont Izraelbe születik. Maga Jézus gyakorlatilag azt mondja egy gnosztikus szent iratban, Tamás apokrif evangéliumában, hogy azért ott öltöttem testet, ahol öltöttem, mert a reggel fényei a sötét éjszakában ragyog a leg feltűnőbben.

De térjünk vissza a kezdetekhez Jézus születéséhez. Itt is kanonizáltak, tisztogattak az eredeti bibliában. A napkeleti bölcsek a háromkirályok ugye napkeletről jöttek Jézus születéséhez, december 21-re. Nem tévedés, az eredeti születési dátum 21 nem pedig 24. Ennyit tudunk, illetve ennyi van a ma ismert bibliában. Az apokrif iratokban egyértelműen Perzsiát a mai Iránt jelöli meg a háromkirályok, illetve bölcsek származásaként. Iránnak is az Indiával, a Hindu császársággal közös határánál lévő területet fogalmazza meg konkrétan, azaz Párthiát. Iratok ezt a területet Perzsiának, Pártusok és a Szkíták földjének is nevezi. Lényegében ez a
– 6 –

mai Irán területe. Tehát innen jöttek a bölcsek, illetve mágusok. Persze ez nem egy Harry Potter regény, de perzsa nyelven a mágus nem varázslót jelent, hanem egy magas beosztást. Nyelvjárástól függően perzsibában Magocnak, Magosnak is hívják Őket. Ismerős ugye? A mag szó perzsa nyelven nagyot és magasztost jelent.
A bölcsek nem jöttek üres kézzel az újszülött Jézushoz. Mit is hoztak? Tömjént, aranyat és mirhát. Mit is jelentenek ezek ott ahonnan a bölcsek jöttek? Indiában ás Perzsiában a tömjén a papok és a mágusok-, az arany a királyok és a harcosok jelképe, mirha a termékenység szimbóluma. Ergo: elismerik Jézust, mint mindenek uralkodóját.
A hármas tagozódás megjelenik az indoeurópai társadalmakban, így például a magyarban (kelta, germán) is. Táltos a papi kaszt, Urak harcosok és királyok, és a Bők (a bőség szavunk is innen ered) kézművesek és földművesek. A triadikus, azaz hármas tagozódású hivatásrendi társadalom, tradicionálisan az indoeurópai népekhez köthetőek. A zsidó társadalom nem így tagozódik, bár ott is megtalálhatóak ezek a hivatások és foglalkozások. De vannak más jelek s bizonyítékok arra, hogy Jézus indoeurópai kötődésű. Mikor megszületik Jézus, bemutatják Őt a templomban, a hegyen lévő templomban, ahová lépcsősoron kell felmenni. Ez benne van mindegyik bibliában. Igen ám, de Saul király óta a zsidók nem építhetnek templomot semmilyen hegyre. Jahve templom, hegyen nem állhat.
Mégis akkor milyen templomban mutatták be Jézust? A legújabb nyelvi és egyéb kutatások egyértelműen leírják, kimondják, hogy észak Izraelben (Galileában) azok a népek laknak, akiket a betelepülő izraeliek ide felszorítottak. A Genezáreti tó környéke közismerten kánaániták által lakott terület volt. Qumrán, Nazareth, Magdala, Bethánia, Kánaánita alapítású városok. Még zsidók szerint is. A Kánaániták – akiket itt találtak az izraeli törzsek – hetes törzsszövetségben élő, sólyomisten imádó és az istennőjüket szarvasban imádó, rovásírással író nép volt. A bibliában az egyik törzs vezetőjének a neve is benne van: Bela (Béla). Ismerős? Jeruzsálem területén történő legújabb ásatások ezt be is bizonyították. Ugyan ezt nem titkolják, de nem is verik nagydobra az ottani régészek. A régészeken kívül ugyan erre a következtetésre jutottak a nyelvész és az íráskutató tudósok, továbbá a DNS vizsgálatok is. Egyszóval az eredeti lakosság valamilyen fajta, szkíta eredetű nép volt, de legalább is turáni eredetű. De merítsünk még bizonyítékot a ma ismert Bibliából. Amikor Jézus már tanít meg gyógyít, egy zsidó rabbi a következő gúnyos és költői kérdést teszi fel: „Származhat e bár mi jó Galileából?” azaz északról.
Marad a kérdés, hogy Jézust milyen templomban mutathatták be? A szkíták nem fogadták el a judaizmust, mint vallást, hiszen nekik már volt egy Napkultuszi vallásuk és a templomaikat azért építették a zsidókkal szemben a hegyek tetejére, hogy közelebb legyenek a naphoz. Ezt megerősíti a Qumráni tekercseket író és őrző nép az Esszénusok vallása is. Az itt megtalált tekercseket héberül görögül és arámi nyelven írták. Az arámi nyelv közelebb van a turáni nyelvekhez, mind a héberhez. Perzsiában ez volt a hivatalos nyelv krisztus előtt 700 és 300 között. Jézus ezt a nyelvet is beszélte. ARÁMI, olvassuk el visszafelé! Megvan? Biztos ez is véletlen.
Az új kutatások szerint az esszénusok sem elsősorban zsidó emberekből állt, hanem olyan a zsidók által lakhelyükről elüldözött népek, akik a sivatagba menekültek a hódítások elöl.
Tehát megállapítható, hogy nem zsidó templomban lett bemutatva Jézus. Ez is megerősíti a keleti kötödését Jézusnak. Sőt, amikor Jézus 4 éves és a családja Egyiptomba menekül ott Heliopoliszban (napváros) Ré főpapok fogadják őket és beavatják Jézust a napvallásba. Köztudott a zsidók Egyiptommal szembeni ellenérzése. Furcsa lenne, ha egy zsidó származású család pont Egyiptomba menekülne. Ennek akkor van logikája, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy Jézus nem zsidónak született. Ott be szerették volna íratni egy „elemi” iskolába Jézust. Be is íratták, de nem sokáig járt iskolába, mert mindent tudott, amit ott tanítottak volna
– 7 –

neki. Olvasott írt több nyelven. 12 évesen a már fent említett helyre küldik el tanulni, Qumránba. Ott Bojétoszi Simon tanítványa volt. 14 évesen dogmatikai vitába keveredik az esszénus bölcsekkel. A vita tárgya mag az Isten miben léte. Jézus azt mondja, hogy minden Isten, a tárgyak, a menned lévő élet vagy fény, az állatok, a növények stb. Még ezzel szemben a bölcsek ezt nem tudják elfogadni, hiszen Ők azt vallják, hogy Isten kívülről, illetve felülről irányítja az általa teremtett világot. Jézus a vitában legyőzi a bölcseket és érvrendszere lesz a gnosztikusok fundamentuma (alaptétele). A vitának az lett a vége, hogy elküldik Qunrámból Jézust, és itt a hivatalos története Jézusnak egészen harminc éves koráig vége van. De a ma már kutatható iratokból sok minden kiderül.
Ehhez el kell menni egészen az 1880-as évekhez, amikor is több nyugati felfedező, tudós indult el Tibetbe kultúrát és a vallást kutatni. Egy orosz tudós 1887 tavaszán a tibeti fennsíkhoz tartozó Kasmírba tartott, amikor Ladak közelében viharba kerültek és egy kolostorba kértek menedéket. A kolostorban kérdezősködni kezdtek és hamar kiderült, hogy a Buddhista szerzetesek ismertek egy nyugatról jött tanítót és gyógyítót, akit Ők Isszának (Jézust az Iszlám Korán a 32. prófétának tartja és Isszának nevezi) hívtak. Erről az Isszáról hamar kiderült, hogy nagy gyógyító és tanító és Őt tartották Buddha reinkarnációjának. A nyílt ég alatt tanított, hosszú fehér ruhában a szeretet erejéről beszélt, fehér bőrű barna hajú és szemű ember volt. De mit keresett Jézus, azaz Issza Indiában? Nos, az eredeti úti célja Perzsiai, azon belül is Pártia volt. Jézus anyja rokonait látogatta meg. Rövid időt velük is töltött, majd Jézus meghallotta, hogy Indiában keleten olyan tudás van, ami nagyon keveseknek adatik meg, ezért úgy döntött, hogy odamegy. Hamar be is fogadták és az ott élő bölcsek hamar mesternek szólították, és hallgatták az előadásait. Egy előadás alkalmával egy rabszolgát megölelt és maga mellé ültette, majd egy kutyát is megsimogatott. A rabszolga és a kutya az akkori Indiában nagyon tisztátalan dolognak számított. A bölcsek és a papok felháborodtak, de Jézus csak kinevette Őket és azt mondta „ebben az emberben, kutyában vagy fűben ugyan az a fény ragyog mind az Atyámban”. Na, ha lehet ilyet mondani ez kicsapta a biztosítékot az ottani papoknál és bölcseknél is és Jézust szinte kikergették Indiából. De Jézus északnak fordult és elment Tibetbe. Ladaktól nem messze Hemiszben szerzetesnek áll és nagyon sok időt tölt el itt. Eközben megtanulta a jógát, bevezették a tantra misztériumába, megtanulta a világmindenség egységének tudományát, és még nagyon sok mindent tanult. De visszatérve orosz kutatóinkra, ezekből az elbeszélésekből az 1890 években könyvet írtak és ki is adták azt. Természetesen hatalmas botrány kerekedett belőle.
Jézus 18 éves korában visszatért Párthiába azaz Perzsiába és tanulmányokat folytatott. Megtanulta a mágusok tudományát, Zarathustra és a Görög bölcsek filozófiáját (Platón, Arisztotelész, sztoikusokat), az egyiptomi mágiát, babiloni csillagászatot és a30 éves volt, amikor visszatért Palesztinába. Mondhatnánk, hogy ez egy szép mese, legenda, de 1925-ben egy német professzor Nikolas Röhlik, elmegy oda ahol jézus tanult és élt és ott további bizonyítékokat talált. Írásost, tárgyit és nyelvit. Az Iránt Indiával összekötő területen az ottani lakosság magát hunoknak nevezi, és tisztelnek egy Mária és egy Tamás sírja nevű helyet. Érdeke nem?
Jézus a Bibliai halála után ezek szerint másodszorra is visszament Kasmírba, mégpedig nem egyedül.
A fent említett kutatók és professzorok akkor még nem ismerhették a tiltott, apokrif gnosztikus iratokat, hiszen azok csak 1945-ben kerültek elő, de az minden estre több mint érdekes, hogy egymástól függetlenül ugyan arra a következtetésre jutottak.
Most nézzünk összefüggéseket más vallásokkal és mitológiákkal, Jézus életével és halálával kapcsolatosan. Nézzük Indiát és a buddhizmust. Buddha tanításai kísértetien hasonlítanak Jézus tanításaira, Ő is példabeszédekkel tanít. Nézzük Buddha születését: Szűz királynő Májá,
– 8 –

akinek nincs gyermeke férjétől, ám álmában meglátogatja Őt egy Isteni fényenergia hófehér elefánt képében és megtermékenyíti Máját. Mind-e közben hangot hall, egyik isten Indra (Vihar istene) mondja neki: „Üdvözlégy te áldott királynő a királynők királynője. Királyasszony vagy te a föld asszonyai között, mert méhedbe fogadtad az én egyszülött fénygyermekemet. Ismerős? Gábriel arkangyal mondatai Máriához: „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse.” További hasonlóságok, Jézus és Buddha bemutatása a templomban, mind a ketten csodákat tesznek és gyógyítanak már gyermekkorukban. De nem Buddha az egyetlen, hiszen itt van Krisna, akit a pásztorok gyermekének hívnak. Krisnát a legjobb pásztornak hívják, Jézust a jó pásztornak. Jézus ezt mondja „Én vagyok a jó pásztor, mert egy jó pásztor életét adja a juhokért”. Krisna sok szövegben pásztornak hívja magát. Hogyan született Krisna? Egy Dévaki nevezetű hercegnő, álmot lát. Álmában az Isteni fény beléhatol és megtermékenyíti, pedig férjes asszony volt, akinek a férjétől nem lehetett gyermeke. Ebben az időben egy Kamsza nevű háborút szerető király ült a trónon, akinek papjai megjósolják, hogy egy bizonyos napon született gyermek nagy tanító lesz (bráma) és a béke és szeretet tanításaival meg fogja dönteni a birodalmát. Ezért a király elrendeli, hogy ezen a napon született fiúgyermeket öljenek meg. Dévaki a férjével megmenti a gyermeket azzal, hogy pásztoroknál helyezik el. Krisna felcseperedve csodákat tesz, és tanításaival tényleg megdönti a király hatalmát. Halála is „érdekes”, 30-32 évesen egy mangófára szegezik fel, jobboldalából egy nyílvessző áll ki, amiből gyöngyházszínű vér folyik. Jézus kereszthalálánál is hasonló történik. Longinus, Jézus jobboldalába szúrja lándzsáját (Pilát) és a sebből vér és víz fojt.
Krisna Krisztus előtt 3000 körül élt, Buddha Krisztus előtt 500 körül. Nem véletlenül vallják, hogy Jézus, azaz Issza az Ő reinkarnációjuk. De itt van példának Dionüszosz a bor Istene. Ő is szűz anyától született, pásztorok és nimfák nevelik, felserdülve csodákat tesz és gyógyít, elterjeszti bor misztériumát (gondoljunk itt az utolsó vacsorára). 33 éves, amikor Héra féltékenységében, mivel Zeusz félrelépésével fogan meg Dionüszosz, ráküldi a titánokat és azok felszegezik egy pisztácia tölgyfára, kereszt alakban. Meghal, lelke leszáll az alvilágba (Tartarosz), majd harmadnapra feltámad, azután felmegy Zeusz mellé az Olimposzra, és mind a mai napig ott van, szól a legenda. Ismerősek a sztorik? Pedig ezek a kultúrák nem találkoztak, nem csenhettek el egymástól sztorikat meg legendákat. Ez több mint érdekes.
De tovább menve az apokrif iratokon jól látható, hogy a zsinatokon az összes olyan részt vagy utalást kiveszik és titkosítják azokat a részeket, ahol Jézus Istennőről is beszél. Ennek több oka van. Egyrészt a kereszténységet a judaizmussal kellett valahogy összegyúrni, és ebbe nem fértek bele a nők, hiszen Jahve a zsidó Istennek nincs senkije, se felesége, se társa, sem gyermeke. Nem véletlen, hogy az Ozirisz gyilkos Széth-tel – aki Ozirisz testvére – az egyiptomi vadszamárfejű Istennel azonosítják Jahvét. Sajnos csak egy Jahve ábrázolás maradt fent, amit a Dórai (Palesztin tengerparti város) Fétisznek (Maszk) hívnak, ahol vadszamár alakban van kőből megörökítve Jahve. De itt egy másik példa a „jóságos” Jahvével azaz Széthel kapcsolatosan. Mózes II. könyvében (exodus) a 15. 16. versben találjuk meg. Mint köztudott Jahvét nem lehetett ábrázolni, nem lehetett megjeleníteni. Mózes ezt még is megpróbálta. Mózes a fent említett versekben kérlelte Jahvét, hogy jelenjen meg neki. Jahve erre azt válaszolta Mózesnak, hogy akkor azt Mózes nem éli túl. Milyen isten az, akitől félni kell, hogy megöl, ha meglátom? Na, mindegy. Mózes addig könyörög, amíg sikerül rávennie Jahvét a megjelenésre. Megjelenik Jahve és rátámad Mózesre. Mózes csak úgy menekül meg, hogy gyorsan levág egy bárányt és odaveti a megtestesült Jahvénak, aki elkezdi a még vérző bárányt felfalni. Hát nem tudom, kinek jut erről az eszébe a mindent megbocsátó és mindenkit szerető Isten? Az apokrif iratok egyébként részletesen leírják ki volt Jahve. Csak mind érdekesség a „szét” szót a magyar nyelv a mai napig használja, és azt jelenti, amit az
– 9 –

Egyiptomi nyelven: megosztani, káoszt okozni. Széth – többek közt – a vihar, félelem és a BOSSZÚ Istene. Ismerős? Itt van még egy bizonyíték Jahve természetére. Mózes II. könyvében (exodus) a 15. 16. versben találjuk meg. Mint köztudott Jahvét nem lehetett ábrázolni, nem lehetett megjeleníteni. Mózes ezt még is megpróbálta. Mózes a fent említett versekben kérlelte Jahvét, hogy jelenjen meg neki. Jahve erre azt válaszolta Mózesnak, hogy akkor azt Mózes nem éli túl. Milyen isten az, akitől félni kell, hogy megöl, ha meglátom? Na, mindegy. Mózes addig könyörög, amíg sikerül rávennie Jahvét a megjelenésre. Megjelenik Jahve és rátámad Mózesre. Mózes csak úgy menekül meg, hogy gyorsan levág egy bárányt és odaveti a megtestesült Jahvénak, aki elkezdi a még vérző bárányt felfalni. Hát nem tudom, kinek jut erről az eszébe a mindent megbocsátó és mindenkit szerető Isten?
Tehát a keresztény vallás „nőtlenítésével” azt a látszatot kellett kelteni, hogy az a judaizmus egyik mellékága, szektája. Jézus ezzel szemben a nőt, mint teljesen egyenrangú partnernek kezeli, az élet bölcsőjének stb.
Tehát megállapítható, hogy az eredeti gnosztikus kereszténység vajmi kevés köze van a judaizmushoz. A kereszténység kulturális gyökerei Egyiptomba nyúlnak Ízisz és Oziriszhez, valamint a jó megtestesítője a sólyom fejű isten Hóruszhoz (Sólymot a Magyar ősvallás is jóként és Istenként tiszteli), továbbá a görög misztériumokhoz, az Orfikus és Dionüszoszi kultúrához, valláshoz.
Jézus tanításaira nagy hatással voltak Platón tanai, a Szkíta fényvallás Perzsiából és a Buddhizmus. Itt sajátítja el a tetszhalott állapothoz hasonló technikát, amiről a jóga azt írja, hogy ilyenkor a testben lévő energiát az adott személy (jógi) a csontjaiba sűrűsödik vissza és nem indul meg a test bomlása. Így nyer értelmet az a mindenki által ismert mondat, amikor Jézust keresztre feszítik, hogy „csontja ne töressék”. Eddig nem nagyon értettem, hogy ez miért fontos. Ennek az információnak tükrében, most már megérthetjük e mondat jelentőségét.
De ne szaladjunk előre Jézus „halálával”! Nézzük meg mi vezetett konkrétan a keresztre feszítéséhez. Már írtam róla, hogy Jézus nem tekinti apjának Jahvét. Ezt Jézus egy beszédében sem említi. Jézus az apját Atyának szólítja, nem pedig Jahvenek. Miért érdekes ez? Jézus virágvasárnapján, egy szamár hátán lovagol be Jeruzsálembe. A rabbik, a zsidó papok, ahogy ezt meglátták rögtön eldöntötték, hogy Jézusnak meg kell halnia. Miért kellett a szamaragoló Jézusnak meghalnia, azon kívül, hogy zavarta a rabbikat, hogy szkíta származású ember gyógyít és tanít Izraelben? A válasz kézenfekvő. Jézus azzal, hogy szamárháton érkezik Jeruzsálembe üzent a zsidó papságnak, hogy uralja, legyőzte Jahvet. A szamaragoló Jézus elé és fölé pálmafa ágakat tettek, tartottak. Az ókorban ezzel a csatákban győzőket ünnepelték. Győzelem a szamár azaz Jahve (Széth) felett. A zsidó papoknak csak egy mondat juthatott erről a látványról az eszükbe: „Ennek az embernek meg kell halnia!” Persze nem csak ez miatt kellett neki meghalnia. Jézus volt a trónörökös! Annás és Kajafás felkeresik Pilátust, hogy végeztesse ki Jézust. Pilátus meghalva a hírt nem örül a kérésnek. Ne gondolja azt senki, hogy Pilátus jószívűségből akarta volna megmenteni Jézust, hiszen a helytartó addig több mint 2000 halálos ítéletet hozott vagy hagyott jóvá. Pilátus nagyon is tisztában volt azzal, hogy Jézus kicsoda. Nem volt egyszerű a helyzete. Egyensúlyt kellett fenntartania Római birodalom, Nagy Heródes érdekei, a provincia nyugalma és a terjeszkedő Párthus birodalom között. Ebben a helyzetben nem volt érdeke Jézus halála. Annás és Kajafás megfenyegetik Pilátust, hogy bepanaszolják Tiberius császárnál, hogy Róma ellenségét pártolja Jézus személyében. Azt hozzá kell tenni, hogy Pilátus nem tartozott Tiberius császár kedvencei közé. Pilátus próbálkozik még megmenteni Jézust. Ezek közé a próbálkozások közé tartozik Barabás esete. Barabás zelóta volt (zsidó nacionalista harcos) és az egyik vezető rabbi veje. Továbbá Pilátus felesége, Paulina és néhány barátja is esszénus volt, továbbá Jézus
– 10 –

követői. További problémát jelent, hogy a Párthus hadsereg csatát veszt a római hadsereg ellen, a mai Irán területén.
Egyszóval Jézust ebben a helyzetben nem lehetett megmenteni.

Forrás:
– Villás Béla és Dr. Bácsi Boglárka előadásai,
– Biblia,
– Talmud,
– Korán.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük