Karitatív Tevékenység
Úgy érzem és úgy is gondolom, hogy mindenki a lehetőségeihez képest tegyem meg mindent elesettebb embertársaiért. Nem minden esetben tudhatjuk, hogy ki és miért került vagy kerül olyan helyzetbe, amiben segítségre szorul.
Azt sem tudhatjuk, hogy mi mikor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor mi szorulunk mások segítségére!
A segítségnyújtásnak több formája, szintje és fajtája lehet. Valamikor elég pár jó szó, vagy meghallgatni a panaszos szavakat. Előfordul, hogy csak egy száraz gallyat kell levágni vagy egy kiszáradt diófát kivágni egy idős ember kertjében. Vagy egy beteg embernek elmenni a boltba, gyógyszertárba postára, stb.
Számomra még is a legérdekesebb, amikor a hajléktalanoknak főzünk minden húsvétkor és karácsonykor. Tudom, hogy a hajléktalanok egy része önhibájából kerül ebbe a helyzetbe. Azt is tudom, hogy van mit enniük. Mégis miért főzünk nekik egy-egy ünnepi ételt? Hogy abban a két órában, amíg elfogyasztják az ételt újra olyan embernek érezhessék magukat, amikor még családban éltek. Emlékezzen a gőzölgő levesre, amit az édesanyjuk tett eléjük a meghitt ünnepek alatt. Hát ezért! Lehet, hogy valakinek ez a lelki táplálék vagy élmény az, amibe sokáig kapaszkodhat. Ezt soha nem tudom meg, de nem is ezért csinálom. Azért csinálom, mert hiszek benne!






