Egyszer volt egy régi-régi galaxisban egy gazdag város. Gazdagságát az iparnak köszönhette és azoknak a döntéseknek, ami az iparosításhoz és az itt dolgozók kiszolgálásához és relatív jólétéhez vezetett. Százhalombatta már rég nincs a valamikori leggazdagabb 10 város között, ahová tartozott. Vajon miért döntöttek úgy akkoriban a városalapítók, hogy ezt a várost kiemelten kezelik az ellátás tekintetében? Talán azért, mert a finomító „hadi” üzemnek számított a Kádár-rendszerben? Vagy mert a finomítóban üzemelő szovjet technológia, finoman szólva sem tartozott az egészségesek közzé? Vagy mert anno, az erőműből éjszaka nyomták ki a kéndarabos felhőket Európa egyik legmagasabb kéményén? Biztos emlékeznek néhánya arra, amikor a DHV felhőből leeső kéndarabok az autókon landolva reggelre a fémig marta magát. Vagy arra, hogy ennek a környezetbarát eljárásnak következménye volt az, hogy országosan is kiemelt színvonalú fogorvosi ellátás volt a rendszerváltás előtti erőműben, mert bizony az itt dolgozóknak egy kicsivel előbb hullott a foga, mint az akkori átlagnak. Vajon miért?
A 90’-s és a 2000-s években, nem sok olyan műszakos vagy a technológiát közvetlen kiszolgáló kétkezi munkást láttam, aki megélte volna a 65 évet. Többek között az édesapám is.
Vajon miért választották a magas egészségügyi rizikót az itt dolgozók? A lakásért, a jó egészségügyi, kulturális, sport és egyéb ellátásért? Vagy mert egész egyszerűen azt hazudták nekik, hogy ezekkel a technológiákkal az égvilágon semmi baj sincs? Teljesen rendben van minden? Mind két válasz igaz!
De ha ez mind nem lenne elég, jött a rendszerváltás. A szocializmus relatív gondoskodásából az egész társadalom kilökődött a vadkapitalizmusba. A rendszerváltás minden nyűgjét-baját és gyermekbetegségeit a mai 45-70 év közötti generáció hordta a hátán. Meg is látszik rajtunk. Megjelentek a stressz betegségek. 30-40-50 évesen agyi infarktusban, agyvérzésben, szívrohamban, cukorbetegségben, gyomor és bélrákban, aminek javarésze az idegeskedésre vezethető vissza. Ennek következményeként a temetőnkben aránytalanul egyre korábbiak a sírkövekre felvésett születési dátumok.
Jogosan merülhet fel önökben a kérdés, hogy mindezt miért foglaltam össze? Miért fontos ez a sok tényszerű szomorú adat? Nos, a válasz igen egyszerű, de nem rövid.
A mindenkori hatalomnak érdekében állt, hogy azokon a településeken, ahol kiemelt üzemek működtek az abban dolgozok a környezetükhöz és az átlaghoz képest jobban éljenek. Ez így volt a rendszerváltás után is, de az elmúlt 5-10 évben a hatalmi logikában valami megváltozott. Ennek okait csak a politikában és a politikai harcban látom, ami mára lesilányult egyfajta a gazdasági és hatalmi harccá. Itt nem számit se Isten se ember. Bárkin átgázolnak a gazdasági és politikai hatalomért vagy annak megszerzéséért, megtartásáért.
A jelenlegi országot vezető hatalomnak először Budaörs szúrt szemet. Valószínű azért mert nem voltak egyforma „színűek”. Erre az volt a hatalmi reakció, hogy meghozták a szolidaritási adó törvényt, ami véleményem szerint a 10 leggazdagabb várost bünteti Budaörs kivéreztetése érdekében. Csak hogy tisztában legyünk a számokkal, az összegekkel. Magyarország éves szinten úgy 30 ezer milliárd forinttal gazdálkodik. A szolidaritási adóból befolyt összeg megközelítőleg 30 milliárd forint, ami abszolút nem jelentős az országos büdzsét tekintve.
Ez a tény is azt a gyanút erősíti, amit már említettem, hogy a döntésnek semmi köze a gazdasághoz, csak a politikai harchoz.
Telt múlt az idő és a 2019. évi önkormányzati választások nagy felfordulást történt. Budapest és több megyejogú város „átszínezte” magát a választók döntése alapján. Meg is lett a böjtje. Most ismét átalakítják az önkormányzatokat érintő adórendszert, hogy büntethessék a fővárost. Mivel Magyarországon elméletileg jogegység van, az új törvény nagymértékben és negatívan érinti városunk gazdálkodását. Csökkentik a településen maradt iparűzési adót, és az elképzelések között szerepel az óvodák „államosítása”, hasonlóan az iskolákhoz. Az elvonásra került gépjármű súlyadóról már nem is beszélve.
Tehát az iparosítás minden negatívumát az itt élőknek kell elviselni, mint például az aránytalan korai halálozást. Amiért még is „megérné” ezt kockázatot felvállalni, (relatív jólét) azt a jelenlegi hatalom törvényileg el akarja venni tőlünk.
Mindent összefoglalva minekünk kell mindent elviselni! A káros anyagkibocsátást, a büdöset, stb., de pénzünk meg egyre kevesebb lesz. Megy a kukába a város sportélete, a kulturális alap megszűnt, mind ez azért, mert hatalom megakarja büntetni a Budapestieket?
De ne gondolja azt senki, hogy valamilyen ellenzéki mantrát mondok fel. Nem erről van szó. Ezek tények!
Az ellenzékinek mondott politikai platform azt hirdeti, hogy Magyarország át akarja venni az Orosz irányítási módszert és az ehhez tartozó politikai és gazdasági struktúrát. Ez Oroszországban működik, de itt nem! Más az ország nagysága, és a politikai hagyományok is mások. Azt mindenki vegye tudomásul, hogy a világ legnagyobb országát nem lehet az Európai értelemben vett hagyományos demokratikus elemekkel irányítani.
Én inkább a rendszerváltás egyik legnagyobb vívmányát, az önkormányzatiságot féltem, amit most gazdasági úton akarnak kiüresíteni és súlytalanná tenni.
Kicsit messze kanyarodtam az eredeti témától, de szerettem volna mindenki számára egyértelművé tenni, hogy ez nem valamiféle politikai megnyilatkozás részemről, hanem aggódás a szülővárosomért, az itt élőkért, a relatív jólétünkért.