Először 10 órakor keresett egy nagyon régi ismerősöm, akivel igen ritkán beszélek vagy találkozom. Azt mondtam neki visszahívom, de nem hívtam. Elfelejtettem. Aztán hívott délután is, akkor azt beszéltük meg, hogy este rám csörög. Este hat után csörgött is a mobilom. Először elmondott egy régi történetet, úgy 30-35 évvel ezelőttről, hogy a valamikori „Százhalom Étteremben” (ma Ebatta) Őt megakarták verni a DISCO-ban, le is fejelték, de én akkor megvédtem és állítólag „rendbe” is raktam az agresszorokat. Bevallom őszintén nem nagyon emlékszem a sztorira és azt meg végkép nem értettem, hogy miért volt ma feltétlen fontos neki ezt nekem elmondania. Az udvarias válaszaim után: „Tudod Atikám – folytatta lendületesen és vidáman – csak azért kerestelek mert tegnap műtöttek. Kivettek egy méter vastagbelet, meg egy nagy daganatot. Kaptam több kemót is, de csak megelőzés miatt! Tudod? De jól bírom, még a hajam sem hullott ki, van étvágyam is. Rákos vagyok Atikám. Azért hívtalak, hogy megköszönjem, hogy akkor megvédtél!”
Még érdeklődött a családom után, én válaszoltam mindenre. Nehéz volt koncentrálnom. Mindenesetre sok jót, főleg jó egészséget kívántunk egymásnak, majd hosszú búcsúzkodás után leraktam a telefont. Hosszas merengés következett, majd úgy döntöttem, hogy ezt muszáj kiírom magamból.