Selejtezés!
A szokásos nyári selejtezés kezdtem el. Ruhák, eszközök, szerszámok sorsa dől el egyetlen délelőtt alatt. Így ötven felett egyre lassabban megy a selejtezés. Egy-egy régebbi tárgynál meg-meg állok, elmélázok felette, jönnek az emlékek. Csak tartom a kezemben és tétován állok a „kupi” kellős közepén és egyre nehezebben veszem rá magam, hogy kidobjam. Igen, kidobni, mert némelyik olyan állapotban van már, odaadni sem lehetne valakinek. Most a régi edzős táskám akadt a kezembe. 1990-ben kaptam ajándékba. Mondjuk jól összerakták, mert annak ellenére, hogy nem kíméltem még mindig használható, de már lukas, szakadt a cipzárja, stb. Belenézek, beletúrok a táskába hátha találok benne egy régi otthagyott tárgyat, emléket, de csak az edzőtermi szagok jönnek fel belőle.
Eszembe jut a BMK 7-8 terme, ahol Paja (Szél Pál) tartotta a „Jakabos” (Jakab Önvédelem) edzéseket.
Első sorra úgy néztünk mi kezdők mint az Istenekre. Aztán el telt egy kis idő, és Mi lettünk az első sor. Balasa Levi, Kovács Zsolti, Jászi Peti, Andrási Zsolt, Dénes János, Kerék Zoli, stb. Edzések után a „müfáz” büféjében beszélgettünk egy-egy ital mellett. És a táskám mindig ott volt velem. Ott volt a BUDO GÁLÁKON, ott volt a Május elsejei bemutatókon, ott volt a velencei és az angliai edzőtáborokban. 31 év szolgálat. Azt hiszem nem dobom ki. Nem méltó, hogy a szeméttelepre kerüljön, olyan szemetekkel, amik csak rövid ideig szolgált valakit. „Viking temetés” lesz! El fogom égetni. Elgondolkodtam. Lehet, hogy az Isten vagy az élet is pont így tesz? Áll a „szobám” közepén az életem „kupija” közepén és nézi életem filmjét, eseményeit. Jó és rossz jut az eszébe, hiszen már én is elég viseletes vagyok. Az életem táskája és cipzárja, szakadt az anyaga megkopott. Valami frappánssal szerettem volna befejezni, de nem megy.