Péntek délelőtt csörgött a telefonom. Egy furcsán lassan beszélő fiatal férfi hang hívott, hogy sokat és rendszeresen segítenek és visznek enni egy idős néninek és a kutyájának. Kérte, ha tudok valakit, aki kitakarítana a néninél az jó lenne. Kérdéseket tettem fel, hogy milyen a bútorzat, milyen a padló? Kő, linóleum vagy parketta? Nem tudott mindenre válaszolni, így megbeszéltük, hogy szombaton délelőtt megnézem, mit kell kitakarítani. Úgy döntöttem megcsinálom, de tudnom kellet milyen vegyszereket és takarító eszközöket vigyek. Találkoztunk a megbeszélt időpontban a ház előtt, be is mentünk a nénihez. A fiatalember fél oldala le volt bénulva, úgy húzta maga után a lábát és a beszéde is azért volt olyan a furcsa a telefonba. A fiatal férfi bicegve ment előttem kis ételes szatyrával egyenes be a néni lakásába. Kutya barátságosan fogadott minket. Ők bementek a konyhába én meg gyorsan körbenéztem mi kell a takarításhoz, majd utánuk mentem a konyhába.
A konyhaajtóban megálltam és végignéztem egy hétköznapi csodát.