Történelem Kicsit Máshogyan

Lusitánia „Lucy” Igaz Története

 

Sok titkosított adat került feloldásra a Lusitania sorsával kapcsolatosan. Kérem engedjék, hogy néhány részletet feltárjak. 1915. május 1-jén indult el New Yorkból utolsó útjára az RMS Lusitania nevű gőzös, a világ egyik leggyorsabb hajója, melyet 6 nappal később egy Német U-Boot (tengeralattjáró) az Atlanti-óceán fenekére küldött. Az ír partoknál elsüllyesztett óceánjárón 1201 utas és tengerész vesztette életét, ami világméretű felháborodást váltott ki, és súlyos tehertételt jelentett az Egyesült Államok és Németország viszonyában. Miután kitört az első világháború, az Admiralitás potenciális segédcirkálóként jegyzékbe vette a Lusitaniát, ám a hajóhoz gyártott 12 löveg végül sosem került a fedélzetre, ugyanis a flottánál úgy vélték, üzemanyag-fogyasztása miatt nem érdemes katonai szolgálatba állítani a gőzöst.

Ez természetesen nem jelentette azt, hogy az óceánjáró kimaradhatott a konfliktusból

Nagy-Britannia és Németország már a háború kezdetétől fogva kölcsönösen igyekezett megbénítani a másik fél tengeri közlekedését. Ebben az Admiralitás bizonyult hatékonyabbnak, ezért Berlin a rettegett tengeralattjárók, az U-Bootok segítségével próbált felülkerekedni.

1915 februárjában a németek korlátlan tengeralattjáró-háborút hirdettek, vagyis azontúl minden hajót megtorpedóztak, amelyik belépett a Brit-szigetek körül kiszabott háborús zónába. A Német Császári propaganda több mint 50 újságban tette közzé a következő szöveget:

„FIGYELMEZTETÉS!

Azokat az utasokat, akik az Atlanti-óceánon kívánnak átkelni, ezúton emlékeztetjük, hogy:

– Németország és szövetségesei, illetve Nagy-Britannia és szövetségesei hadban állnak,

– a Brit-szigeteket övező vizek is a hadiövezethez tartoznak, 

– a Német Császári Kormány hivatalos közleményének értelmében a Nagy-Britannia vagy bármely szövetségese lobogóját kitűző hajókat pusztulás fenyegeti ezeken a vizeken,

– azok az utasok, akik Nagy-Britannia vagy szövetségesei hajóin utaznak, saját felelősségre teszik azt.

Német Császári Nagykövetség, Washington D.C. 1915. április 22.”

Ennek persze érthető oka volt: a német haditengerészet így akarta rombolni a brit–amerikai gazdasági kapcsolatokat, és azt is igyekezett megakadályozni, hogy a tengerentúlról esetleg hadianyag érkezhessen a szigetországba. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a fenyegetés az óceánjárók, így a Lusitania kapitányai előtt sem volt ismeretlen. Daniel Dow kapitány Liverpoolban távozott a fedélzetről. Az új kapitány Bill Turner a jelentések szerint az előírásoknak megfelelően hajózott a háborús zónában, megkettőzte az őrszemélyzetet, elsötétítette a hajót, a Kelta-tengeren uralkodó köd által kikényszerített lassú tempó és az Admiralitás hibás helyzetjelentése azonban mégis katasztrófát eredményezett. Az U–20-as sorszámú tengeralattjáró ugyanis már több napja a térségben tartózkodott, és 1915. május 7-én kora délután meg is torpedózta a Lusitaniát.

Eddig az amúgy közismert adathalmaz.

Most tegyük fel a kérdést „Cui Prodest?”, azaz „Kinek az Érdeke”?

Tehát kinek az érdekében állt, hogy az Amerikai Egyesült Államok, ahol egyébként nagy létszámú és befolyású német közösség élt, belépjen az I. világháborúba? (Azt tudták, hogy az amerikai kongresszusban 1875. január 13-án, amikor arról szavaztak, hogy mi legyen az Amerikai Egyesült Államok hivatalos nyelve, csak két szavazaton múlt, hogy nem a német nyelv lett?)

Mondanunk sem kell, hogy az 1201 emberi áldozatot követelő támadás után a világ közvéleménye egységesen elítélte Németországot, miután pedig a Lusitanián 128 amerikai állampolgár is a halálát lelte, ez az incidens az amerikai–német viszonyt illetően is súlyos tehertételnek bizonyult. Berlin a támadás kapcsán arra hivatkozott – és leginkább ezt is hozhatta fel mentségül –, hogy az óceánjáró fegyvereket szállított, aminek következtében nem az U-Boot, hanem a Lusitania sértette meg a nemzetközi jogot. 2008-ban végül is beigazolódott a német haditengerészet gyanúja, ugyanis a búvárok kutatásai során kiderült, hogy a gőzös mintegy 173 tonna hadianyagot – például töltényeket, gránátokat és gyutacsokat – szállított, a brit háborús propaganda azonban korábban az áldozatok nagy számára, a támadás „barbár” jellegére fordíthatta a hangsúlyt.

A közvélekedéssel ellentétben viszont a Lusitania elsüllyesztése még nem eredményezte az Egyesült Államok hadba lépését, hiszen a kettő esemény között majdnem két esztendő telt el.

Az Brit titkosszolgálatnak az volt az érdeke, hogy Amerika belépjen a háborúba, hogy tehermentesítse a szövetségeseket. Az amerikai nagytőkének meg érdekében állt a háború, érthető anyagi érdekek miatt. A kutatások szerint az elhelyezett robbanószerekről szóló hírt csak a német hírszerzés felé szivárogtatták ki! Ezt az íratok és a bekövetkezett események is alátámasztják: „Nem sokkal az indulás után a személyzet három német kémet leplezett le, akik fényképezőgépekkel tiltott helyiségeket fotóztak. A kémeket elfogták, fényképezőiket elvették, és a lemezekkel, valamint az incidensről készült jelentéssel együtt később átadták az éppen Amerika felé tartó Caronia gőzösnek.”

Így vagy úgy a németek belesétáltak a Brit titkosszolgálat és az amerikai nagytőke csapdájába. A Britek elhitették a németekkel, hogy hadianyagot szállít a Lusitánia. Persze, szállított azt is, de erről a hajón utazók nem tudhattak! A Brit és az Amerikai propaganda ezt kihasználta, és mind ez több mint 1200 ember életébe került. Gondolom, sokakban felmerül a kérdés a tények és az adatok láttán, hogy a XX. és a XXI. történelmünkben, hány ilyen lehetett, amiről csak 80-100 év múlva tud meg többet az emberiség?

 

Szalai Attila

Források:

Colin Simpson – The sinking of the Lusitania c. könyv

http://www.gutenberg.org/files/15480/15480-h/15480-h.htm

http://www.measuringworth.com/uscompare/relativevalue.php

http://lostliners.com/content/flagships/Lusitania/gallery.html

http://lostliners.com/content/flagships/Lusitania/lucy.html

http://www.rmslusitania.info/faq/

http://www.newyorker.com/archive/2002/07/01/020701crbo_books

http://query.nytimes.com/mem/archive-free/pdf?res=F10616F8385A12738FDDAF0894DA415B848DF1D3

http://100yearsagotoday.wordpress.com/tag/new-york/

http://en.wikipedia.org/wiki/Blue_Riband

http://www.nationalarchives.gov.uk/pathways/firstworldwar/spotlights/blockade.htm

http://www.huszadikszazad.hu/1915-januar/nagyito/blokad-nemetorszag-ellen

http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww1/technika/uboot/

http://archive.archaeology.org/0901/trenches/lusitania.html

http://boards.straightdope.com/sdmb/archive/index.php?t-683823.html

http://www.rmslusitania.info/u-20/

http://www.lusitania.net/hunters.htm

http://www.rmslusitania.info/downloads/crossing202_supplementary_cargo_manifest.pdf

http://portal.zmne.hu/download/bjkmk/muszaki/tortenelem_lukacs.pdf

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük